A csöves erősítők születése

Az egész 1909-ben, Leo Fender születésével kezdődött. Kiskorában apjától maximális szorgalmat és elhivatottságot, később az iskolában könyvelést tanult, hobbija az elektronika volt. Húszas éveiben már erősítőket és hangosító berendezéseket készített, ebben is találta meg önmagát és 1938-ban megnyitotta Fender Radio Service nevű, eladással, valamint javítással foglalkozó műhelyét.

 

 

 

A második világháború előtt összeállt Doc Kauffmannel (profi hegedűssel és steel-gitárossal, akinek korábban javította egy erősítőjét). Sokat beszélgettek, tervezgettek, majd elkezdtek közösen dolgozni. Kauffmann ötleteit, Leo valóra váltotta. Később az akkoriban rendkívül népszerű steel-gitárokhoz gyártott erősítőkből összegyűjtött pénzből, a közös vállalkozás magasabb szintre léphetett.

 

 

           (Leo Radio Service -ét népszerűsítik)                                    (Leo Fender és Doc Kauffmann)

 

 

 

A kezdeti szűkös esztendők után '45-ben kezdték meg a kisebb erősítők és az elektromos steel-gitárok gyártását, melyek később széles körben megvásárolhatóak lettek. Eközben a Gibson illetve a Rickenbacker cég már piacra dobta elektromos gitárjait. A bizonytalan gazdasági helyzet valamint Leo elképesztő munka mániája miatt azonban 1946. februárjában külön váltak útjaik és a cég átalakult. Az egyik munkatárs szerint Doctól-aki élete végéig Leo jóbarátja maradt-később megkérdezték, hogy ismerve a Fender cég sikereit, megbánta-e, hogy túl korán kiszállt: ”Doc erre azt felelte -utalva a kimerítő munkára-hogy nem, sosem bánta meg a dolgot, mert biztosan halálra dolgoztatta volna, mielőtt bármit elérnek. Valamennyi munkatársnak problémája volt a túlórával, mivel Leo mindenkitől elvárta, hogy bármikor a rendelekezésére álljon. ”

 

                     

                                      (Leo pickup tesztelésre használt gitárkezdeménye és a The Champ erősítő)

 

 

 

 

Radio and Television Equipment Co.(Radio-Tel) igazgatójával, Don Randall-lal kötött barátsága, üzleti kapcsolattá is vált és megköttetett a megállapodás a Fender által gyártott erősítők terjesztéséről, népszerűsítéséről. Ekkorra 15 alkalmazott és három épület tartozott a cég égisze alá. 

 

Fender tweed borítású, króm szegélyű erősítői rendkívüli megbízhatóságuknak és az akkoriban fellelhető legnagyobb teljesítményüknek köszönhették frissen szerzett hírnevüket. A '40-es évek végére a Fender a piac legnagyobb tényezője lett és országszerte elismerték.

 

Az úgynevezett 'Tweed' erősítő, nem sokat változott az '50-es évek elején. Leo inkább gitárjaira koncentrált, az Esquier, a Broadcaster és nem sokkal később a Telecaster is megszületett. 1951-ben Fender bemutatta a Precision Bass-t, ami a rock történelem egyik legfontosabb premierje volt. Elő kellet hát állnia egy basszuserősítővel (hiszen akkoriban még nem létezett külön ilyen), így született a Bassman. Irónikus, hogy pont ez az erősítő lett az egyik legklasszikabb mind közül az évtizedek során.

 

A később legendássá vált erősítő márkák közül Jim Marshall cégének kezdeti lépései épp egy ilyen Bassman körül formálódtak. A Fender-, Gibson gitárok és különböző dobok forgalmazásával foglalkozó Marshall, azoknak a zenészeknek akart kedvezni, akik túl tisztának találták Leo rendkívül népszerű erősítőjének hangját. „Ken egy nap azt mondta: Elég nagy hülyeség, hogy mások erősítőit áruljuk, amikor a sajátunkat is árulhatnánk...A Bassman-t vettük alapul, mert ez volt a kedvencem és mert ennek a hangja állt legközelebb az elképzelt hangzáshoz. Szóval elég nagy hatással volt ránk, de hát nincs újdonság az elektroncső technológiában, már mindent megcsináltak korábban.”  Így hát 1962 szeptemberében el is készült az első különösebb borítás nélküli prototípus, amit könnyen alakíthatóvá csináltak. Az első 50wattos 2x 12-es hangszórós változat nem hozta azt a hangot, amire számítottak. Végül a 4x12-es verziónál maradtak. „Semmi brilliáns nem volt abban, ahogy megterveztük a 4x12-őt, egyszerűen csak a megfelelő méretű lett, ahhoz, hogy beférjen a bandák szállítójárműveibe. Arra gondoltam, hogy nem néz ki valami jól, hogy az erősítő rész csak ott csücsül a tetején, úgyhogy megváltoztattam a méreteket. ”-mesélt Jim Marshall a kezdetekről.

 

 

                                                    (Élemedett korú Marshall erősítő)

 

Másik ismert és elismert cég a Mesa-Boogie, aminek története Randall Smith nevéhez fűződik. 1969-ben az erősítők javításával foglalkozó Randall -elmondása szerint- viccből átalakította Barry Melton Fender Princeton-ját. Kivette a gyári 10 inches hangszórót a kis 12 wattos erősítőből és az eredeti helyett bele rakott egy módosított Fender Bassman trafót, ami kellett is a szintén ebből származó áramkörhöz. A  tréfa azzal vált teljessé, hogy Randall átvitte az üzlet helységbe az átalakított Princeton-t, ahol megjelent Carlos Santana és kipróbálta azt. „Ez a pici cucc nagyon boogie-s!”-mondta Carlos, amikor kipróbálta. Így kapta a „Boogie” toldatot a név és született meg a Mesa/Boogie cég.

 

 

                                                  (Mesa-Boogie erőítő)

 

 

 

A FMIC jelenleg erősítők elképesztő választékát kínálja, a gyakorlásra szánttól, a színpadra születettekig, a jazztől a countryn és blues-on át, a mai modern rock és metálig. A világon legtöbbet eladott csöves erősítő széria a Hot Rod, pedig idén már a harmadik generációját éli. A Blues Deluxe, Hot Rod Deluxe, Blues Jr stb. minden eddiginél népszerűbb. Klasszik csöves Fender tiszta hangszín, elérhető áron, ezt nyújtja minden csöves gitárerősítők atyja!

 

ROCK!

M

 

 

 

                      (Fender limitált Hot Rod szériája hot rod színekben)

 

 

Budapest, VII. kerület Szövetség utca 45.